Az utakat sok�ig nem �rti meg az ember. Csak l�pdel az utakon �s m�sra gondol....

N�ha sz�les az egyik �t, aszfaltos, n�ha r�g�s, bar�zd�s, meredek. Az utakat sok�ig csak alkalomnak tekintj�k, lehet�s�gnek, melynek seg�ts�g�vel elmehet�nk a hivatalba vagy kedves�nkh�z vagy a rikkant� tavaszi erd�be. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak �rtelm�k van: elvezetnek valahov�. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak vel�nk. Az utaknak c�ljuk van . Minden �t �sszefut v�g�l egyetlen k�z�s c�lban. S akkor meg�llunk �s csod�lkozunk, t�tott sz�jjal b�m�szkodunk, csod�ljuk azt a rejtelmes rendet a sok �t sz�vev�ny�ben, csod�ljuk a sug�rutak, orsz�gutak �s �sv�nyek sokas�g�t, melyeken �thaladva v�g�l eljutottunk ugyanahhoz a c�lhoz. Igen, az utaknak �rtelm�k van. De ezt csak utols� pillanatban �rtj�k meg, k�zvetlen�l a c�l el�tt. (M�rai S�ndor)